- Egyetemi vagy főiskolai tanulmányok folytatásának elemi feltétele a tankönyvek, jegyzetek elolvasása. Síkírásban nyomtatott könyvet olvasni vakon lehetetlen, a gyengénlátás súlyosabb eseteiben pedig lassú és fárasztó feladat. A probléma megoldását a vakok számára a számítógép, gyengénlátók számára pedig emellett az olvasó TV (más néven nagyító TV) hozta. A számítógépek mind gyengénlátó, mind a vak személyek számára hasznos segítséget nyújtanak a tanulás területén. A gyengénlátó diákok az elektronikus tartalmakat (pdf, doc formátum) átmenet nélkül nagyítani tudják. A képernyőn való navigálást megkönnyíti számukra az un. Magic segédprogram, amely az egérrel való navigálás során az egér kurzora alá kerülő objektumokat különböző beállítási lehetőségek mellett kinagyítja, és fel is olvassa.

Vak diák esetében a számítógép segítségével történő olvasáshoz a szöveget először scanerrel be kell vinni a számítógépbe, majd egy karakterfelismerő program felismeri és értelmezi a karaktereket, így a szöveget a beszédszintetizátor fel tudja olvasni. Annak a vak embernek, aki e nélkül egyáltalán nem tud síkírásban rendelkezésre álló könyvhez, szöveghez hozzáférni, ez óriási lehetőség. Meg kell azonban említeni azokat a negatívumokat, amelyekkel ennél a megoldási módnál számolni kell. Ezek a következők:

A másik probléma az ábrák, képletek és egyéb grafikus információk fel-dolgozása. Ezeket ugyanis a számítógép nem tudja felolvasni. Azok, akik nagyítva tudnak olvasni, az ábrákat olvasó TV-n vagy más eljárással (pl. fény¬másolón) felnagyítva meg tudják nézni. A vak diák helyzete különösen nehéz. Egyrészt számára is érzékelhetővé kell tenni a vizuális információt felolvasással vagy a vonalakat kidomborítva, hogy az ábra tapintással érzékelhető legyen. Az ún. domború ábra készítésére léteznek speciális eszközök, de kidomboríthatók a vonalak házilag is nylon fóliára egy hegyes tárggyal (pl. irattartóra golyóstollal). A másik probléma azonban, hogy az ábra olyan grafikus elemeket tartalmazhat, amelyet egy veleszületett vak ember nem tud értelmezni.

Ezért vak diákok számára a grafikus ábrák feldolgozásánál mindig azt kell végiggondolni: szükség van-e az adott ábrára a szöveg megértéséhez? Hordoz-e a táblázat, grafikon, rajz plusz információt vagy csupán illusztrálja, vizualizálja a szöveg tartalmát? Minden olyan esetben, ha az ábra mondani-valóját a szöveg tartalmazza, a legcélszerűbb azt egyszerűen kihagyni. Ha az ábra új információt tartalmaz, akkor meg kell próbálni az ábra mondanivalóját megfogalmazni. Ez sokkal inkább hasznos, mint ha pontról pontra ismertetjük, hogy az ábrán mi látható.

Az önálló, számítógép segítségével történő olvasást nagyban segíti, ha a tananyag elektronikus formában elérhető. Mivel a könyvek, jegyzetek ma már szinte kivétel nélkül számítógépen íródnak, így a szerző beleegyezésével ezek az anyagok megszerezhetők, és ezek hiba nélkül, viszonylag kevés időveszteséggel (scannelni, felismertetni nem kell) olvashatók. Mivel az egyetemeken és főiskolákon sok a saját oktatóik által írt, vagy saját kiadású jegyzet, ezeket nagyobb eséllyel lehet megszerezni, hiszen a szerző maga is ismeri vagy kollégáin keresztül referenciát kap a diákról.

Ez a vak és a gyengénlátó diákok számára egyaránt gondot okoz, hiszen a táblára írt kézírást, az írásvetítő fóliáit vagy más szemléltető ábrát, képet egy gyengénlátónak sincs esélye jól látni, különösen mivel az előadótermek katedrája általában több méter távolságra van az első padsortól. 

Hasznos segítség, ha írásvetítő vagy projektor használata esetén az előadó fénymásolja vagy kinyomtatja a kivetített ábrákat és szövegeket a látássérült diák számára. Így a gyengénlátó diák a kivetített kép helyett a saját példányán tudja követni az előadást, a vak diák pedig később a tanulás során el tudja olvasni ezeket. 

A táblára írt szöveg esetében az egyetlen lehetséges segítség, ha az előadó folyamatosan mondja, amit ír, illetve minden alkalommal, amikor egy táblára írt sorra utal, akkor nemcsak rámutat, hanem fel is olvassa azt. Ezt kezdetben sok előadónak nehéz megszokni, ilyenkor megkérheti a látássérült diákot, hogy figyelmeztesse őt, amikor elfeledkezik a táblára írt szöveg hanggal kíséréséről, esetleg megállapodnak a diák szomszédjával, személyi segítőjével, aki ilyenkor halkan közli a táblára írt szöveget.

 

A látó írás helyettesítésére a gyengénlátók esetében nincs szükség. 

A súlyosabb fokú látássérülteknél háromféle módszer áll rendelkezésre: 

A Braille írás csak saját használatra alkalmas, hiszen azt sem a tanárok, sem a diáktársak nem tudják elolvasni. A számítógép jó lehetőség a látássérült diák számára írásbeli munkák, dolgozatok elkészítéséhez. Az így megírt szövegeket a látássérült diák a beszédszintetizátor segítségével ellenőrizni is tudja, síkírásos nyomtatón kinyomtatva pedig a látó ember számára is olvasható. Amennyiben Braille nyomtató is rendelkezésre áll, úgy a vak diák szükség esetén a Braille írásban kinyomtatott szöveget magával is tudja vinni és az adott helyzetben (pl. konzultáció alkalmával vagy olyan zárthelyi dolgozatnál, amikor saját jegyzetek használhatók) a leírt szöveget el tudja magának olvasni.

Az előadások alatti jegyzetelés megoldására mindhárom módszer alkalmazható. 

A Braille írással történő jegyzetelés komoly hátránya, hogy az ehhez használatos írógép rendkívül zajos, így az mind az előadót, mind a hall-gatótársakat zavarja. A környezet számára kellemesebb megoldás a diktafon használata, amelyről általában a látássérült diákok otthon készítenek írásos feljegyzéseket. Ez a módszer a kettős munka miatt a látássérült dáknak kevésbé kedvező, viszont nem zavarja a látó társakat. 

A legjobb és legkorszerűbb megoldás a hordozható számítógép használata, amellyel a vak diák fejhallgatóval minimális zajjal tud jegyzetelni, az anyagot pedig a számítógép tárolja és az a későbbiekben akár elektronikus formában, akár Braille vagy síkírásban kinyomtatva elérhető (vak diákok elmondása szerint népszerűségüket nagyban fokozza, ha kinyomtatott jegyzetlapokat kérhetnek tőlük az elmulasztott előadásról évfolyamtársaik).

A súlyos fokú látássérültek tudásának számonkérésére (zárthelyi dolgozat, beszámoló, vizsga stb.) a szóbeli felelet a legegyszerűbb és a látó társakéval leginkább egyenlő feltételek közt történő megoldás. Minden olyan esetben, amikor a feladatok írásban történő megoldásának nincs különleges jelentősége, azt javasoljuk, hogy a tanár tegye lehetővé látássérült diákja számára, hogy szóban mondja el válaszait a feltett kérdésekre.

Azokban a helyzetekben, amikor írásbeli vizsgáztatásra van szükség (pl. idegen nyelv szakon vagy magyar szakon a helyesírás ellenőrzése miatt, matematika vizsgán vagy a vizsgáztató döntése szerint más indokolt esetben) többféle út adódik:

A súlyos fokban látássérült személy nagymértékben korlátozva van az önálló közlekedésben, de megfelelő eszköz és technikák birtokában nem lehetetlen. A közlekedést segítő eszközök a fehér bot, a vakvezető kutya és a Magyarországon igen magas áruk miatt szinte egyáltalán nem ismert elektronikus közlekedési segédeszközök.

A súlyos fokban látássérült személyek mozgásos készségei és az önálló közlekedéshez való viszonyulásuk nagyon különböző. Vannak olyanok, akik közlekedésüket néhány ismert hely felkeresésére korlátozva élnek, s nem, vagy nagyon kevéssé tudják leküzdeni a balesettől való félelmüket, inkább lemondanak a különböző programokról. Ők csak látó kísérő jelenlétében érzik biztonságban magukat, akibe kapaszkodva, annak mozgását követve szeretnek közlekedni. Ezáltal beszűkítik saját életterüket, magányossá és passzívvá válnak. Ugyanakkor vannak, akik bátran és magabiztosan vágnak neki egy-egy akár teljesen új hely megkeresésének is. Tudni kell, hogy a felsőoktatásban részt vevő látássérült diák esetében – amennyiben nincs más egészségügyi problémája (pl. egyensúlyzavar) – nem indokolt a kísérés, elvárható az önálló közlekedés, legalábbis ismert helyen. Vidékről érkező hallgatók esetében hosszú időbe telik, míg megismeri az útvonalat a kollégiumtól az oktatási épületig. Ezalatt segítséget kérhet önkéntes személyi segítőktől az Életvezetési Tanácsadó Központon keresztül. Ezért a kísérés megszervezése helyett arról a segítségről kell gondoskodni, amelynek révén megtanulhatja a súlyos fokú látássérült diák, hogy milyen támpontok alapján találja meg az egyes épületeket, termeket, irodákat stb. az egyetem területén. Ezt végezheti szakember, ún. mozgástréner, de ha a látássérült diák általában gyakorlott és ügyes az önálló közlekedésben, egy látó egyetemista társ is tud neki segíteni a környezet feltérképezésében.

A vakvezető kutyával való közlekedés előnye, hogy a kutya általában gyorsabb járást tesz lehetővé és többnyire új célpontokat is meg tud keresni. Hátránya, hogy az épületen belül helyet kell biztosítani számára vagy mindenhova követi a gazdáját, amivel időnként megzavarhatja például az előadásokat. Ezeket a kutyákat kiképezték arra, hogy gazdájuk mellett nyugodtan feküdjenek akár órákon át is.

Sok látássérült diák egyetemista vagy főiskolás évei alatt kerül először olyan helyzetbe, hogy szüleitől távol gondoskodnia kell magáról. Ilyenkor a közlekedéshez hasonlóan abban is érdemes segítséget adni, hogy megtanulja az alapvető önkiszolgálási feladatok elvégzését (például a kollégiumban az ételek elkészítése, mosogatás, mosás stb.)

A látó közösségbe való beilleszkedés sikeréhez mindkét fél erőfeszítése szükséges: a látássérült személyalkalmazkodó személyisége és a diáktársak, tanárok pozitív viszonyulása.

Az integráció valódi sikere az őszinte partneri kapcsolat, amikor pl. a vak diákot nem vaksága miatt, hanem barátságból vonják be programokba, és segítik szükség szerint a tanulásban, az egyetemi életben való eligazodásban. Ennek kialakulásához legfontosabb az őszinteség, hogy a látó diákok látás¬sérült társukkal ugyanolyan nyíltan beszéljenek, mint bármelyik másik társukkal: bírálják a viselkedését, jelezzék vissza, ha nem a közösségi normák szerint tesz valamit. A látássérült diáknak pedig meg kell tanulnia elfogadni a kritikát és alkalmazkodni a látó közösség szokásaihoz. A kíméletből visszafojtott ellentétek felszaporodva megmérgezik a kapcsolatot.

Az egyéni segítségnyújtás két fontos alapelve, hogy a szükség szerinti mér-tékben és a látássérült személy kívánságait, preferenciáit figyelembe véve történjen.

A segítség helyes mértékének eltalálásához tudni kell azt, hogy miben szo-rul ténylegesen segítségre a látássérült diák, és melyek azok a feladatok, amelyeket nem tud egyedül elvégezni. Ennek ismeretében csak az utóbbi-akban szabad őt segíteni, megkövetelve azt, hogy amit maga is meg tud ol-dani, abban ne kérjen segítséget. A szükséges segítség formái a következők lehetnek:

A helyes segítségnyújtás másik fontos eleme, hogy a segítő mindig meg-hallgassa, hogy a látássérült személy hogyan szeretné, hogy segítsék.

A felsorolt feladatokat az állandó személyi segítők bevonásával célszerű megoldani.